„Elkerülhetetlenül fontos megismernünk saját belső világunkat, a tudatunkat” – interjú Szalai Károly vágóval

Még A testről és lélekről című film előtt, legalább 6-8 éve, hogy először olvastam A feleségem története forgatókönyvét, ami jelentősen különbözött a végleges verziótól. Volt egy extravagánsabb, mondhatni trendibb verzió is, de végül Ildikó úgy döntött, hogy egy letisztult, formailag egyszerűbb filmben akarja elmesélni Störr Kapitány bolyongásainak történetét. A film stílusa, ritmusa is azt a célt igyekezett szolgálni, hogy az érzelmek labirintusában, egy belső utazásra invitáljuk a nézőt és ne a felszín hullámzása vonja el a figyelmét.

Két nagy síkja van a sztorinak. Az egyik a kapitány világa, ami a tengerhez kapcsolódik, egy sajátos hangulattal és ritmussal. A másik a szárazföld, a társadalom és az átlagember világa, ami a szerelmi vonal is egyben. Ezek egyaránt ismeretlen és bizonytalan terepek kapitányunk számára. A tengeri életképeket például sokszor nem teljesen célirányosan vették fel Ildikóék, hanem inkább egy életérzést akartak megfogni, ami a kapitány lelkének a kivetülése. Amikor a szárazföldi szál már nagyjából állt, akkor elkezdtünk tovább játszani azzal, hogyan tördeljük meg a tengeri életképekkel, hogyan adagoljuk ezeket, illetve ezzel együtt hogyan csalogassuk ki szegény kapitányunkat a számára ismeretlen világba. Ez például kísérletezések sorozata volt.

vágó | Szalai Károly
forrás | afuzet.hu